Az idoutazasnak ezennel vege :)
Probaltam olyan cimet adni ennek az utolso blogbejegyzesemnek ami talalo es probalja elmondani egy szoban a fel evunket amit itt toltottunk Azsiaban, Mianmarban.
Lassan de biztosan elerkezetunk a 6. honaphoz vagyis a hazamenetelunkhoz. Egyszerre orulunk a hazamenesnek es ugyanakkor kisse szomoruak is vagyunk. Tapasztaltunk sok jot es nekunk kellemetlen dolgot is.
Hianyozni fog az emberek kedvessege es jokedve, illetve segitokezsege. Akarhanyszor vasarolni megyek majd ruhauzletbe eszembe fog jutni a Yangonban toltott ido, amikor ha beleptem egy uzletbe korulbelul oten alltak korem es lestek minden keresemet, ez neha mar idegesito is volt, de ez a nep ilyen, segitokesz. Ritkan mondtak kereseinkre nem-et, lehetett szo barmirol, alazatosan (amit a vallasuk valt ki beloluk) mondtak, hogy igen, megcsinaljuk, megnezzuk, elrendezzuk es sajnos neha ez kudarcba fulladt mert nem tudtak vegrehajtani, de a "nem" szot ritkan mondjak ki.
Ami gyakran okozott nekunk fejfajast az az, hogy kevesen tudnak angolul, illetve aki tud az sem a legjobban, igy a vasarlas neha nehezsegeket okozott, hiszen nagyjabol semmi nem olyan mint barmelyik mas Europai orszagban. A fuszerek es az az alapanyagok is masok, es mivel burmaiul van a felirat szinte mindenen ezert nem volt konnyu dolgunk. Neha meg a taxisoknak is kezzel-labbal kellett mutassuk amerre el akartunk menni, meg akkor is, ha tudtuk pontosan a celallomas nevet - valahogy sehogysem akartak megerteni. Es ami sokszor idegesito volt, az az, hogyha nem uzletbe mentunk hanem peldaul piacra vagy akarmilyen utcai kis bodehoz vasarolni valamit magunknak, feher, kulfoldi embereknek az arak neha magasabbak voltak mint a helyieknek. Volt olyan is, hogy kollegakkal vetettunk meg ezt-azt mert olcsobban jott ki.
Osszessegeben volt reszunk sok joban es rosszban is egyarant, de azert termeszetesen a jo dolgok vannak tobbsegben. Sok kellemes emlek amire majd visszagondolhatunk otthonrol. Viszont a nagy dugo es a forgalom egyaltalan nem fog hianyozni, es az sem amit lattunk nagyon sok utcan, vagyis a higienia teljes hianya. Ezt en nagyon nem szerettem itt, porban-piszokban elnek, de elfogadom, hogy ilyenek, hiszen ez az itteni eletstilus nagyjabol. Egyszeruen elnek, egy egyszeru kis bambusz hazikoban, aram es civilizalt tisztalkodasi lehetosegek nelkul. Idovel ez valtozni fog. Remelem.
Aki jartasabb abban, hogy egeszsegugyileg melyik orszag milyen kockazatokkal jar, az tudja, hogy az Azsiaba utazoknak ajanlanak vedooltasokat, de nem koteleznek ra. Mi is beoltattuk magunkat, igy a fel ev alatt NEM volt semmilyen problemank az egeszsegunkkel. Szerencsere.
Az teny, hogy sok elmennyel terunk haza, jobban megtanuljuk majd becsulni a dolgainkat es az ertekeinket. Ez a Mianmarba utazas sokat talalt meg elenk, alkalmunk volt tengerparta menni, vizum-frissiteskor pedig ket masik orszagot is meglatogattunk: Tajfoldet (Bangkok) es Malajziat (Kuala Lumpurt) - kulon elmeny volt mindegyik kis kirandulas.
Ezeket a sorokat szantam befejezeskeppen. Rendkivul orulunk ennek a lehetosegnek, de ideje van hazamenni. Hosszu (repulo) ut var rank Nagyvaradig, szoval utazasra fel!
Koszonom, hogy eddig is olvastatok a Blogomat :)
